17. |2009. feb. ??|
Kína... és a többi.
Hey srácok,
Wow, egy örökké valóságig tartott! Bocsánat érte. Nincsenek kifogások. Tudom, hogy már mondtam, de nagyon hiányoztok! Hiányzik a turnézás is. De most lázasan égek az új album miatt is. Csodálatos lesz. Egy hete vagyunk stúdióban, és NAGYSZERŰEN hangzik! Alig várom már, hogy ti is hallhassátok. Kérlek imádkozzatok értünk. Rengeteg ideig csámcsoghatunk ezen az albumon, mert lesz egy trunénk a No Doubt-tal, ami szintén nagyszerű!
Kínáról annyit, hogy sokatok csodálkozott Zac és én miért mentünk. Nos, most elmondom :).
Van egy árvaház egy Lou Yang nevű városban, amit “Maria’s Big House of Hope”-nak hívnak. Nem tudom, hogy ismeritek-e Steven Curtis Chapman-t, de alapvetően ő és a felesége kezdte. Az épületet Maria Chapman után nevezték el, aki nem rég vesztette életét egy autóbalesetben. A leggyönyörű dolog, hogy amiért Maria elment... az épület az ő öröksége volt, és most árvák százait menti meg. Csodálatos amit Isten tud csinálni egy emberen/családon keresztül. Ez egy olyan árvaház, ami különleges bánásmódot igénylő gyerekeket fogad be, és megműttetik őket. Utána pedig egészen addig náluk maradhatnak, amíg egy család nem adoptálja őket. Zac és én (plusz pár másik barátunk) azért ment oda, hogy segítsünk befejezni az árvaházat. Volt egy szobájuk tele kis- és nagy ágyakkal, amiket össze kellett rakni a gyerekeknek, mielőtt megnyílt volna. Szóval felajánlottuk, hogy segítünk! Emellett meglátogattunk más árvaházakat is, és a leggyönyörűbb gyerekekkel voltunk együtt! Nagyon szívderítő volt látni őket, ahogy ilyen kicsik, mégis ilyen boldogok. Nehéz volt ott hagyni őket tudván, hogy a kényelmes otthonomba megyek haza, a nagy családomhoz, és őket pedig ott hagyom egyedül. Természetesen vannak nevelőnőik, és ott vannak egymásnak, de ezt össze sem lehet hasonlítani egy valódi családdal. Olyan élmény volt, ami az egész életemre kihatott, és remélem nagyon nagyon hamar visszamehetünk. Nem tudom mit akartok kezdeni az életetekkel, de nagyon is bátorítalak titeket, hogy ezt is gondoljátok meg... nem feltétlenül Kínába, hanem egy egyszerű árvaházva, hogy kicsit szeressétek a gyerekeket. Szükségük van rá.
Szóval igen, alapvetően ennyi... rohannom kell, mert próbánk van, és már késében vagyok!! Innentől kezdve gyakrabban fogok írni, megígérem. Majd találkozunk!
Josh
|