Hey mindenki. Itt megint én.

Nem tudok aludni, és ez gondolkodásra késztet. Vagy talán túl sokat gondolkodom és emiatt nem tudok aludni.

Egy ideje csak az új albumon jár az agyam. És mindenen, amit az új album elmond a bandáról és rólam. Boldog vagyok, hogy végre vége. Azt kívánom, bár hallhatnátok már ti is. Kétlem, hogy az album megjelenése előtt túl sok dalszöveget fogok felrakni. Csak azért, mert akkor lesz érdemes elemezgetni őket, amikor összhangban halljátok a zenével.

Rengeteg mindent lehet majd elemezgetni, ami vicces lesz végig nézni, és egy iciri-picirit talán idegölő is. Ennek ellenére, büszke vagyok.

teljesen másnak érzem magam, mint az az ember, aki a szövegeinket írta az All We Know Is Falling-ra és a RIOT!-ra. Úgy érzem, hogy ismerem azt az embert, és megértem… de ő akkor sem Én vagyok. Az új albumon azt hallhatjátok majd, akik mi vagyunk. Vagy legalábbis akiknek gondoljuk magunkat, haha. kicsit megijedtem, amikor meg kellett írni ezt az albumot. Nem volt semmi ötletem, aztán ezek az érzések csak úgy rám zúdultak. Azok a dolgok, amiket korábban visszatartottam, végleg sikerült elvesztenem. Most látom ezt az embert, magamat, ahogyan egy darab papírról néz vissza rám. Tudom, hogy a srácok ugyanezt érzik, amikor visszahallgatják a dalokat. Tulajdonképpen ez az album csak megtörtént. Istenem, csak megtörtént.

Félelmetes, amikor elkezded igazán megismerni önmagad.. és megtanulni ki is vagy.. az emberek rólad alkotott elképzeléseinek kereszttüzében. Erről szólt az életem utóbbi 2 éve. Kapaszkodni abba, amit hiszek és amit szeretek. Megismerni a szívem, és ezért nem mentegetőzni. nehéz dolog. Elvesztesz embereket, bizonyos esetekben örökre. Egészen addig, amíg el nem kezdesz azon tűnődni, hogy vajon megérte-e abba kapaszkodni, ami NEKED fontos. Megérte? Még mindig tanulok. Keresem, hogy helyes-e feladni az előre megalkotott eszméket. Mert néha, amikor szívvel-lélekkel próbálsz valamit tenni, úgy érzed, mintha te lennél a legmagányosabb ebben a világban.