52. |2009.09.05.|

Aktuális hangulat: szar

Aktuális zene: „Wow Wow Wee (He’s The Boy For Me)” – The Angels

Hello mindenki!

 

Ma nagyon sokáig aludtam. Szerintem sokkal fáradtabb voltam, mint ahogy először hittem. És elég betegnek érzem magam. Amióta elhagytuk az államokat, rongyossá szaggattak minket – ami elég jó dolog. Ezek a cool tv showk és akusztikus fellépések. A Radio 1-es fellépés előtt iszonyatosan berekedtem. Részben ezért is vagyok egész nap ágyban. Egyik nap ezt nektek is ki kéne próbálnotok. Asszem.

Szóval itt vagyok, itt fekszem és a „detox” gyümölcslevek egyikét iszogatom. Nagyon finom. Valószínűleg ennem is kéne valamit. Talán csirkét. Vajon mit csinálnak ma a srácok!? Vásárolnak, kétségtelenül.

A mai egy újabb szabadnapféleség… sovány egy interjúm lesz, társtalanul. Utána majd talán megyek, és kezdek valamit az életemmel. Már mind készen állunk erre az islongton showra. Fantasztikus lesz újra visszajönni… az első klub, ahol Londonban játszottunk. Csak kifejezzük a tiszteletünket azoknak a rajongóknak, akik ott voltak velünk. Nagyon sajnáljuk, hogy sokatok nem tudott jegyet szerezni. Ez az ára annak, hogy valami kicsi és zárt dologgal próbálkoztunk. Kisebb tér, kevesebb jegy. Őszintén szólva, az én ötletem volt, hogy egy 400 fős teremben játszunk, mint az alvilágban (föld alatt vagy alvilág, ezt sosem értettem!). de ez TÉNYLEG nem lenne fair.
 
elég hátborzongató a probléma, hogy nem tudunk bizonyos kicsi színpadokon játszani, mert már túl sok a rajongónk. Egy csodálatos probléma. Soha nem hittem volna, hogy valaha is lesz ilyen problémánk. Dicsőség nektek, srácok, hogy idáig juttattatok minket!

Szóval tetszett a tegnapi “use somebody” feldolgozás? Nagyon izgultam miatta. Olyan kibaszott népszerűek... nem akarom az embereket felbaszni. De mindenesetre, minden komment és tweet meg minden nagyon jól esett. Remélhetőleg KOL is így gondolja. Mi van, ha utálták? Hahah, oh, kedves.

 

Most jöttem rá, hogy milyen hamar fogjuk kiadni ezt az istenverte albumot. Már csak pár hét! Adjatok, vagy vegyetek el pár napot. Minden az időről szól. Minden kritika csodálatos volt. El sem hiszem. Sosem voltunk ilyenek. A kritikák mindig találtak egy módot arra, hogy leírják milyen nyávogós vagyok, vagy hogy mennyit kell még tanulnunk, révén hogy ilyen fiatalok vagyunk. Ez pedig egy teljesen más élmény. Jó érzés. De végülis csak az számít, amit ti gondoltok. A kis cikkek és hasábok nem számítanak annyira, mint a dolgok nagyban.