Egyik nap levettem a twittert a telefonomról, és olyan érzés volt, mint megölni egy óriási dühös pókot aki a garázsban volt, elzárva engem a kocsimtól… és ez nagyon jó volt, mert az igazi pók, amelyik tényleg a garázsban volt, hihetetlenül félelmetes volt.. és nem megölni az igazi életben teljes csőd volt. Értelmetlen mondat, tudom. A lényeg, hogy jó érzés volt levenni a telefonomról. Szabadság! Amúgy sem annyira érdekes, amiket csinálok.
Szóval a plusz időt kihasználva a családommal lógtam a Casey Anthony ügyet nézve, próbálva találni vegetáriánus és/vagy vegan kaját Franklinben, a fenekemen ülve… OH! És csináltunk egy klippet (<<- szerintem ezt megéri twitterre is felrakni)
Vasárnap LA-be repültünk, és tegnap felvettük az egészet. Korahajnaltól egészen addig, amíg majdnem meghaltunk. Semmi gond! Nagyot zúztunk. Természetesen, harci sérülésekkel jöttünk el. Semmit nem tudok úgy csinálni, hogy a hülye térdem ne sérüljön meg. Minden turné végére legalább 50 sebem van a lábamon! Nem értem. Mindenesetre, olyan hihetetlenül jó volt újra Shanenel dolgozni… egy teljesen különböző élmény minden eddigi videónktól, amit vele csináltunk. Nem fogok belemenni a részletekbe, mert túl sokat árulnék el akkor. Nagyon izgatott vagyok, hogy lássam befejezve.
A fejem mindjárt megül. Azt hiszem szükségem lenne némi alvásra? Vagy talán egy jégkrémre.
A próbák ezen a héten kezdődnek… annál közelebb kerülünk ahhoz, hogy újra találkozhassunk veletek. Ughhh nem tudom felgyorsítani az időt!
Ok, jóéjt!
--h