A Paramore az utóbbi időben rengeteget szerepelt a hírekben, a banda két tagjának az  elég nagy dobra vert távozása miatt. A banda, ennek ellenére, még mindig megy tovább, új felállásban, koncerteznek, és az énekesnő Hayley Williams turné naplója alapján erősebbnek érzik magukat, mint valaha. Még annál is jobban. A következő hetekben Hayley a PAPERMAG-nek fog blogolni, amíg a banda körbejárja a világot. Te jössz, Hayley!

PAPER magazin. Tényleg nektek írok blogot? Izgulok. Jöhet.

Hát, ebben az évben talán egy hónapnyi ideig koncerteztünk csak, amitől egyszerűen hányingerem van. Nem vagyok hozzászokva, hogy 1-2 napnál többet töltsek el egy helyen. Ne értsetek félre, NAGYSZERŰEN éreztem magam, amíg anyukámnál voltam és vele mosogattam, amikor mindenki nagyon jól tudja, hogy van saját lakásom is… Egyszerűen csak nem érzem magam otthon, amikor otthon vagyok.

A majdnem beállt őrületem és a szokásosnál egészségesebb hangomat a Warped Turné nagyon jól fogadta, ahol 6 koncertet adtunk ezen a nyáron. Ez volt az én kis nyári mini-vakációm, mint ahogy a Gulf Shores hétvége a családommal, amikor még kicsi voltam. Az egyetlen ok, amiért ezt tudom mondani a Warpedről most, mert 6 évvel ezelőtt, amikor először vettünk részt benne, egy 12-fős buszban utaztunk, hajnali 7kor állítottuk fel a sátrunkat, mi írtuk meg a szórólapjaink, és csak a PB&J-ben ettünk. Nagyon nehéz, izzasztó munka volt, és minden egyes alkalommal kifizetődő volt, amikor az emberek eljöttek megnézni minket a kopott rózsaszín, félreeső sátorban. Mostanra pedig már állandó szereplői vagyunk a turnénak… már ehetünk a svédasztalról is.

A legjobb része ennek a turnénak mégsem az ismeretséggel járó luxus dolgok voltak. Tulajdonképpen, pont az ellentéte. 2005 óta már rengeteget léptünk felfelé. Mindig próbáltuk a maximumot kihozni magunkból. Ez így nagyon jó, és jól hangzik elméletben, de hatalmas teherré tud válni. Egy idő után elkezdesz azon gondolkozni, hogy milyen is volt egy hosszú nap végén összejönni egy szobába próbálni, csak bandán belül. Milyen boldog is volt a hülye fejem, amikor csak mi, és a templomból egy sráctól kölcsönkért PA rendszer volt velünk? Milyen érzés is volt? Szerintem azoknak a bandáknak, akik hosszú életűek szeretnének lenni, mindenképpen meg kell tudniuk találni azt az érzést. Nem csak nosztalgia-szinten, hanem valóságosan, a jelenben.
 
Ha tudtok bármit is a Paramore-ról, akkor nyilván azt is, hogy nem rég elvesztettünk két tagot, és talán azt is gondolhattátok, hogy feloszlottunk. Mielőtt ez megtörtént volna, én már feladtam azt az illúziót, hogy mindannyian összetartozunk, kalandozunk, és a dalainkat játszuk a világnak. Elveszteni a bandatagokat a legnehezebb dolog volt, amit valaha is át kellett élnünk személyesen, nem is beszélve az „üzleti ügyekről”. Olyan volt, mintha minden elsötétült volna. (Két hete vért adtam, és elájultam – szóval az érzés még elég friss a fejemben). Ezek a képek mind ki-be járkáltak a fejemben, és egyikre sem tudtam emlékezni. Mintha bezárultak volna a falak. Nem tudtam elképzelni hogyan tudnánk folytatni, már ha egyáltalán tudnánk.

Mostanra pedig, miután alig egy hetet töltöttünk el a kedvenc nyári turnénkon, alig tudom elhinni, hogy nem volt több hitem. Még magamban sem! Hogy ha most abba kéne hagynunk a bandát, azt hiszem végül elmondhatnám magamról, hogy képes voltam az emberek arcába nézni, akik már a legelső koncertünktől fogva mindig az első sorban álltak. És mindig hátrafordultam, hogy a srácokra nézzek, akik szintén boldogabbak voltak, mint ahogy valaha láttam volna őket. (Ugyanakkor, természetesen nem lesz most vége, szóval ez igazából lényegtelen). Jobban, mint valaha. Annyira boldog vagyok, hogy úgy döntöttünk visszamegyünk a Warpedre, mert tulajdonképpen ott váltunk azzá, akik vagyunk. Egy turné, ahol nem feltétlenül mi voltunk a fő attrakció, nem jött annyi „mellékes”, mint amennyi egy saját koncertünkön lenne valószínűleg, és abszolút semmit nem irányíthattunk. Emlékszem milyen volt egy szobában ülni a srácokkal 8 órán keresztül, a dalainkat játsza újra és újra, mert semmi jobb dolgunk nem volt annál a világon. Hat koncert visszavitt legalább 8 évvel ezelőttre, a lehető legjobb értelemben.

Két napja utaztunk Hong Kong-ba, Kínába, hogy gyorsan játszunk egyet a Pacific Rimen. Ez lesz a legrövidebb turné, amiről valaha is hallottatok. Ne aggódjatok, nem lesz mindegyik blog bejegyzésem ilyen hosszú, és nem fogok elgközelebb ennyire elkalandozni. Amúgy, köszönöm, hogy elolvastátok.

-- HAYLEY

Fordította: Evangline
Forrás